A földrajz térszemléletének hullámai

Abstract

A tanulmányban nyomon követtük a földrajzi térkoncepciók filozófiába visszanyúló szálait, különösen rámutatva azokra a téves interpretációkra (különösen Wolff és Hettner), amelyek során az abszolút térfogalom domináns pozicióba került. Érdekes módon ezen téves interpretációk csupán a modern geográfia utolsó két évtizedében tudatosultak erőteljesen, elsősorban a kritikai geográfia és az „új geográfiák" (modern kulturális geográfia és modern regionális geográfia) hatására. Bizonyos szociális elméletekre támaszkodva (marxizmus, Giddens integratív elmélete) az abszolút álláspont a földrajzi térről erősen relativizálódott: a tér médiuma és ugyanakkor terméke a cselekvésnek és a társadalmi kapcsolatoknak. Ez a dualista tér–idő strukturálás annyira összefogja a szociális és térstruktúrákat, hogy az utóbbiak a társadalmi kapcsolatok és struktúrák anyagi formái lesznek. Ennek megfelelően a társadalom a térben válik konkrétummá, a tér maga pedig egy ideológiai és politikai létesítmény. Meg kell jegyeznünk, hogy az objektivitást nem lehet érvényesíteni a tér problémáiban, a tér még mindig szubjektív fogalom marad. Lényeges különbséget kell tennünk a társadalom térkonstrukciói és a természet térkonstrukciói között. Míg az első szubjektumcentrikus és egy társadalomcentrikus geográfia kutatási tárgyát képezheti, addig a második objektumcentrikus és elsősorban a mennyiségi, „erős tudományok", azaz a természettudományok keretében releváns kutatási tárgy. Az abszolút tér kompetenciái az anyagi világban találhatók, míg a térbeliség a tudat vagy az interszubjektíven létrejött társadalmi világ egyik tartozéka.

Cite this work

No public copy is stored for this record, so only the metadata is cited.

Stored only when both papers are in the corpus — 5 citations exist upstream.

Papers that cite the same references — the relational fallback while embeddings are still backfilling.