Kovácsoltvas épületszerkezetek technológiája, szilárdsági és metallográfiai tulajdonságai

Abstract

A cikk a XVIII-XIX. századi kovácsoltvas épületszerkezetek tulajdonságaival foglalkozik. Röviden összefoglalja a kovácsoltvas technológia fejlődését, a kovácsolásnál használatos alapanyagokat, a kovácsolható vasak fajtáit és azok legfőbb jellemzőit. Bemutatja a kovácsvasnál előforduló ötvöző és szennyező anyagokat, a kovácsolható vasfajták jellemző hibáit, és ezek okait, valamint a minőség ellenőrzésének régi és újabb módszereit. A korabeli irodalom alapján összegzi az anyag minőségére vonatkozó jellemzőket, és a különféle forrásokban található szilárdsági adatokat, valamint bemutat néhány, a XIX. századi irodalomban található, kovácsoltvas tulajdonságaira vonatkozó kísérletet. A XVIII. és XIX. századi irodalomban talált adatok összegzése után az ezekből készített adatbázis szilárdsági és metallográfiai kísérlettekkel nyert adatokkal történő kiegészítését tűzi ki célul. A kísérletek első felében, a Gyulai várból és budapesti Sándor-palotából származó XVIII. századi kovácsoltvas falkötővasak anyagait vizsgáltuk. Az anyagokon szilárdsági szakítóvizsgálatokat és metallográfiai vizsgálatokat végeztünk. A kísérletek második felében a mai kereskedelmi forgalomban beszerezhető anyagokból készített munkadarabok szilárdsági jellemzőinek és fémszövetének kovácsolással történő alakítása következtében bekövetkezett változásait vizsgáltuk. A kísérletek eredményeit egymással, valamint az előzőekben tárgyalt XVIII. és XIX. századi irodalom adataival vetettük össze, megállapítva belőle a történeti kovácsoltvasak általánosan feltételezhető anyagi jellemzőit, valamint a kovácsmunkák hatását az anyag minőségének változására.

Cite this work

No public copy is stored for this record, so only the metadata is cited.

Stored only when both papers are in the corpus — 0 citations exist upstream.

Papers that cite the same references — the relational fallback while embeddings are still backfilling.