Szubsztantív vagy ökológiai racionalitás? A pénzillúzió esete

Abstract

Pénzillúzióról beszélünk, ha valaki látszólag nem képes a nominális és a reálértékek\nmegkülönböztetésére. Miután a közgazdaságtan felfedezte, a mainstream elmélet\nel is vetette mint a racionális döntéshozóval inkompatibilis magatartást. A viselkedési\ngazdaságtan újra felfedezte, és mint irracionális viselkedést a kognitív hibák\nkategóriájába sorolta. Létezik azonban egy olyan pszichológiai paradigma (az\nadaptív szerszámosláda elmélete), amely alapján a pénzillúzió valójában egyfajta\nszükségszerűség, ami abból fakad, hogy a gazdasági „értéket” csak nominálisan\ntudjuk – kvantitatív és objektív módon – reprezentálni. A nominális érték reprezentációja\nökológiai értelemben lehet racionális magatartás, vagyis olyan, ami elég\njól működik bizonyos környezetben. A cikk ennek a közgazdászok által nemigen\nismert elméletnek és az ökológiai racionalitás fogalmának ismertetése után felsorol\nnéhány olyan területet, ahol a pénzillúziónak ez az alternatív szemlélete új szempontokat\nhozhat gazdaságpolitikai és közgazdasági megítélésében. Jelesül a pénzillúzió\nalternatív felfogása érvet szolgáltat a szigorú árstabilitás igénye számára,\ntovábbá azt sugallja, hogy az árindexszámításnak nemcsak a megélhetési költségek,\nhanem az árstabilitás pszichológiai érzetének számszerűsítése is a feladata lehet.

Cite this work

No public copy is stored for this record, so only the metadata is cited.

Stored only when both papers are in the corpus — 0 citations exist upstream.

Papers that cite the same references — the relational fallback while embeddings are still backfilling.