Jog ahhoz, hogy elfelejtsenek és töröljenek

Abstract

Napjainkban megváltozni látszik az emberiség történelmének azon paradigmája, amely szerint a felejtés természetes, az emlékezés pedig kivételes és értékes. A technológiai lehetőségek és a ráépülő alkalmazások megbontották az emlékezés és felejtés egyensúlyát, költségessé és technikailag bonyolulttá tették a felejtést, s ezzel közvetett módon csökkentik a nyugati demokráciák egyes alapértékeinek és jogainak érvényesíthetőségét, köztük az emberi méltóságét, a privacy-ét, az egyéni autonómiáét. Ebben a helyzetben az emlékezetőrző intézményeknek, kiváltképp az archívumoknak kettős kihívással kell szembenézniük: egyfelől kezelniük kell az egyre növekvő adat- és dokumentumtömeget, és meg kell találniuk új szerepüket a változó környezetben, másfelől fel kell készülniük a fenti helyzet szabályozási reakciójaként javasolt „jog ahhoz, hogy elfelejtsenek és töröljenek” érvényesítésére. Ez a tanulmány bemutatja a globális archívumi paradigma és az új jog potenciális konfliktusait, értelmezi az Európai Unió rendelettervezetének idevágó rendelkezéseit, és felvázolja a gyakorlati lehetőségeket az archívumok és az archivisták szemszögéből.

Cite this work

No public copy is stored for this record, so only the metadata is cited.

Stored only when both papers are in the corpus — 1 citations exist upstream.

Papers that cite the same references — the relational fallback while embeddings are still backfilling.