Városi mobilitás, közjavak, fenntarthatóság

Abstract

A közlekedés új technológiai lehetőségeinek felhasználásán túl a szabályozási módszerek fejlesztésében és a társadalmi elvárások befolyásolásában rejlő tartalékok mozgósítása is nélkülözhetetlen a fenntartható városi közlekedés megteremtéséhez. A tanulmányban a városi közterületek közjószág-tulajdonságait tekintjük át, ahol két kritérium – a kizárás és az akadályoztatás – alapján négy tartományt különítünk el: magánjavakat, tiszta közjavakat, véges készlettel rendelkező közös javakat és feltételes hozzáférésű (vagy klub-) javakat. Ha az akadályoztatási kritériumot a használatsűrűséggel arányos, folytonos skálaként kezeljük, megkülönböztethetjük az eltartó­képességi határt kijelölő pontot (a hosszú távon fenntartható működés határa), valamint a hozammaximumot kijelölő pontot. E modell tárgyalási keretül szolgál a fenntarthatatlan városi közterület-használat fenntartható irányba tereléséhez, azaz értékelni tudjuk az igények befolyásolási módszereit vagy az eltartóképesség növelésére irányuló lehetőségeket. A zárórész áttekinti, hogy napjaink legtöbbet tárgyalt közlekedéstechnológiai újdonságai – nevezetesen az elektromos és az önvezető jármű – milyen feltételekkel kapcsolódnak a kívánatos szakpolitikai intézkedésekhez. Az elvárt fenntarthatósági előnyöket csak szervezett, integrált városi közlekedési rendszer keretébe beleillesztett szolgáltatás képes biztosítani.* \nJournal of Economic Literature (JEL) kód: H4, H41, R4.

Cite this work

No public copy is stored for this record, so only the metadata is cited.

Stored only when both papers are in the corpus — 3 citations exist upstream.

Papers that cite the same references — the relational fallback while embeddings are still backfilling.